28. hét

Hát nem sikerült a múlt heti nyugodt hetet folytatni. Szó szerint pocsék időszak volt, nem is eresztem hosszúra a heti beszámolót.

Hétfőn délelőtt a kórházban kötöttem ki, hála a meleg frontnak és annak, hogy a gyógyszerem nem volt „rendesen” beállítva, csak a 3x1-et szedjen sémával.

Eléggé felszökött az értékem -még jó hogy mérem- , itthon ezt már nem lehetett megfogni, és félő volt, hogy bent sem sikerül. Betelefonáltam, illetve beszéltem az orvosommal, az otthon mért érték alapján azonnali kórházba indulást javasoltak. Semmi erősebb tünetem nem volt, kicsit tompa volt a fejem, néha picit szédültem.

Mire beértünk már vártak. Azonnal behívtak, Férjet kint leültették. Megmérték az értékeim ott is, igen magasak voltak. Kaptam nyelv alá befújós gyorsan ható gyógyszert, kiküldtek Férjhez, hogy búcsúzzak el mert biztos, hogy nem mehetek haza min. 72 óráig.

Elköszöntem Férjtől, megbeszéltük, hogy délután hoz be nekem cuccot az elkövetkező három napra.

Felvittek az osztályra, megkaptam a szobám ahol egyből lefektettek, majd infúzióra kötöttek. Ez egy vitamin dózis volt, a vérnyomásomra továbbra is nyelv alá való, illetve a megszokott gyógyszerem adták. Ingadoztak az értékeim, hol lejjebb ment, hol visszaugrott közel a kezdetihez. Ez teljesen kikészített, éjszakára olyan migrénem lett, hogy vizes borogatással a homlokomon és a tarkómon tudtam csak elaludni.

​​​Pokoli volt ez a nap. Folyamatosan a sírással küszködtem, féltem, hogy nehogy be kelljen avatkozni és Pötyi idő előtt kell, hogy megérkezzen. Nyilván ez a lelki állapot sem segített a gyógyulásban, de próbáltam pozitív dolgokra koncentrálni pl. hogy szegényem, bármennyire is aggódtam, tök jól elvolt odabent. A szívhangja végig minden vizsgálat alatt egyenletes volt és sokat mozgolódott. Ezek azért adtak némi megnyugvást.

Kedd reggelre kezdett normalizálódni a helyzet és körvonalazódott, hogy pontosan, hogyan is kell majd szedjem a gyógyszert: hat óránként két bogyó. Tekintve a lelkileg és fizikailag is megterhelő előző éjszakát és azt, hogy idő kellett ahhoz, hogy megszokja a szervezetem a gyógyszert, a napot kisebb-nagyobb megszakításokkal majdnem végig aludtam, így estére egészen jobban lettem.

Szerdára már teljesen jól voltam, így haza is engedtek megfelelő instrukciókkal ellátva. A gyógyszert nagyon pontosan kell szedni, egy alkalmat sem szabad kihagyni.

Férj csak úgy repült értem, és én is alig vártam, hogy újra otthon lehessek.

A következő napok további pihenéssel, illetve lightosan kisebb nem megterhelő házimunkák elvégzésével teltek. Muszáj volt azért visszaszoktassam magam, nem szeretnék a továbbiakban végig feküdni feltéve ha nem kötelező.

Elmentem a házi orvosomhoz is, bejelenteni, hogy letelt a szabadságom, szeretnék táppénzre menni a baba születéséig. Kivételesen nem kötözködött, felvett, hónap végén mehetek a papíromért. Remek, legalább itt nem kellett felesleges köröket fussak.

A hétvégén vásároltunk, piacoztunk –persze csak módjával- tekintve a kellemes kora nyári időt még egy kicsit kertészkedtünk is. Igyekeztem a megszokottnál azért többet pihenni, ami hellyel-közzel sikerült is.

Nem tudom pontosan, mitől lett ez a hirtelen kiugrás a vérnyomásomban, eszembe jutott az is, hogy most kezdek leereszteni az elmúlt időszakból, megy le a stressz és így csapódott ki. Mindenki nagyon aggódott a kialakult egészségügyi állapotom miatt, de örültek, ahogy én is, hogy nem lett komoly bajom se nekem, se Pötyinek.

Mindy